Utolsó kommentek:

katolnai 2014.05.08. 18:22:03

@eroberter: Kedves Eroberter!
Erre nincs konkrét passzus, de a bibliából kiolvasni, h a zsidó hagyományban minden hónap az újholddal veszi kezdetét, ezért a telihold a tizenegyedik napra esik a pászka áldozat bemutatása: „És legyen nálatok őrizet alatt e hónap tizennegyedik napjáig, és ölje meg Izrael községének egész gyülekezete estennen.” II. Móz. 12-6) Jézust (bárányt) ezért a pászka ünnepen áldozták fel, mikor is telihold volt.
Másképp fogalmazva: A zsidó holdnaptár szerint Niszán az első tavaszi hónap, ami a mai napig így van. A holdhónapnak kb. 29 és fél napja van, a Hold fázisváltozása szerint. Minden hónap az újholddal veszi kezdetét, telihold pedig a 14. napra esik. Telihold volt, mikor az áldozati bárány vérét felkenték az ajtófélfákra … A bibliából egyöntetűen az derül ki: Az utolsó vacsora a zsidó Pészach (pászka ünnep) előestéjén volt, Jézus is az egyiptomi rabságból történt megszabadulást ünnepelte tanítványaival. Tehát Jézus Niszán, 14-én a zsidó pászka ünnep előnapján telihold állása alatt szenvedett halált és lehetséges, h holdfogyatkozás is volt. (már amennyire ellehet igazodni a többértelmü jelentések homályában)
Jézus halála és feltámadása a Biblia szerint a zsidó pászka-ünnep környékére esett. Ez a nap az első tavaszi telihold napja, és ehhez a hagyományhoz igazodva Szent Vazul (330-379) így írja a Hexaemeron c. prédikációs-gyűjteményében, h „az Úr megparancsolta a napnak mérje meg a napszakát és a hold vetítse magaköré gyűrűjét, úgy uralja az éjszakát.”
De a Csel. 'véres-holdja' sem más, mint telihold: „A nap sötétséggé változik és a hold vérré …” (Csel. 2-20)
köszi látogatásod és kérdésed, üdv katolnai

Bejegyzés: JÉZUS MISZTÉRIUMA - Második rész - A HIÁNYZÓ EMBER

eroberter 2014.04.29. 20:01:32

"mint az Újtestamentumban olvassuk Jézus utolsó éjszakáján, - húsvétkor – telihold volt" - írod. Erre hol van konkrét passzus? KÖSZI

Bejegyzés: JÉZUS MISZTÉRIUMA - Második rész - A HIÁNYZÓ EMBER

katolnai 2013.07.19. 16:40:41

Porphüriosz könyveiből kiolvasható, hogy szerinte az Újtestamentum [akkor még nem kanonizált anyaga] tele van ellentmondással, tévedésekkel, hamis helyzetekkel, túlzásokkal, és kizártnak tartotta azt az elméletet, hogy azok mondanivalója a Szentlélek által volt ihletve. Kigúnyolta a test fizikai feltámadását és mint materialista elméletet, hitélethez nem kötődő abszurditásnak tartotta. Megállapította továbbá, hogy a 'Jézus fia Judah' feltámadás hittétele sztoikus eredetű nézetekre vezethető vissza, ami nem más – mint a fantázia szüleménye. Felhívja a figyelmet a keresztények szentírásaiban fellelhető téves ótestamentumi idézetekre, földrajzi tévedésekre, melyeket az evangélisták tudatlanságával magyaráz. Közönséges tudatlan elképzelésnek bélyegezte meg az Apokalipszis [végítélet] eljövetelekor végbemenő ‘igaz’ keresztény hívők feltámadását, miközben gyönyörű kozmoszunk iszonyú körülmények között elpusztul, de az ő testüket az Isten megmenti az örökkévalóságnak. Erkölcstelennek nevezte azt a gyakorlatot, hogy a bűnözőknek, bűneik alól történő feloldozást ígérnek a keresztény papok, továbbá azt, ha megkeresztelkednek és a keresztségben halnak meg, akkor számukra is biztosítva van, hogy Krisztus újra eljövetelénél ők is feltámadva, a mennyországba jutva elnyerik az örök üdvösséget. Ezt a hozzáállást veszélyesnek tartotta, és minden tisztességes társadalom erkölcsrendszerének aláásásának tekintette.

Visszautasította azt a tanítást, hogy Istenhez csak egy igaz út vezet és példaként fölhozta erre a pogány vallások egyetemes hitrendszerét. Porphüriosz a művében Apolló egyik orákulumát szintén beiktatta, amiben Jézus dicsőítése található, valamint a keresztényeket lesújtó bírálat, mert nem látják, hogy Isten reinkarnálása Jézus személyében csupán mitológia.

Hogy Porphüriosz idejében még mennyire nem volt egységes a Jézus történelmi alakjára vonatkozó tanítás, arra példának érdemes említeni Thaumaturgosz atya feljegyzését. Neocaesarea püspöke, Thaumaturgosz Gergely görög egyházatya, (kb. 210-280), aki Órigenész tanítványa volt, szenvedélyes haraggal fordul azok ellen 'A Hit tizenkét Témája' (Kephalaia peri pisteos dodeka) c. értekezésében, akik még mindig nem hajlandók elfogadni Jézus történelmi fellépését: „Ha bárki azt meri mondani, hogy Jézus testben meg nem teremtetett és visszautasítja, hogy Ő nem Istennek az Igéje, aki Isten akarata által testben reinkarnált – miként az írva vagyon – az legyen átkozott és kiközösített.” Thaumaturgosz feljegyzéséből láthatjuk tehát, hogy 250 évvel, Jézus csodálatos üdvtörténete után még mindig szép számmal vannak, akik helyesen értelmezik az Ozirisz-Dionüszosz misztériumot és elvetik a kozmikus hős történesítését.

Bejegyzés: JÉZUS MISZTÉRIUMA - Nyolcadik rész - Pogányok, Keresztények, Gnosztikusok

katolnai 2013.07.19. 16:39:17

Kelszosz egymásután felsorolja a munkájában a mitológiai hősöket; kiknek születését isteni befolyások hozták létre, és akik szűzön való fogantatás által születtek. Majd kigúnyolja azokat a keresztényeket, akik elhiszik, hogy Isten a valós életben képes volt fizikailag teherbe ejteni egy halandó asszonyt. Máshol így ír; „A ti hitetekben benne van; Jézus előre megmondta, hogy feltámad halála után, győzedelmeskedni fog a halál felett, és feltámad. Hát, nem hallottatok éppen elég hasonló történetet a jámbor hívők megtévesztésére? Zamolix, Püthagorász szolgája meggyőzte a Szkítákat, hogy több évig halott volt egy barlangban, majd utána feltámadt! Továbbá maga Püthagorász Itáliában, valamint Phampsinitus Egyiptomban szintén feltámadtak! A sort folytatva: Orfeusz feltámadt az Odrissziánusok között, Protesilaus Thesszáliában támadt fől, és mindezek felett még ugyan csak csodás módon feltámadott Héraklész, és Thészeus is! De mindezen halálból való feltámadások, ugye legendának számítanak csak, általatok, míg a ti feltámadás történetek: az valódi, igaz és nemes.” A zsidó szent könyvekből, a keresztények által átvett primitív istenképzetet sem hagyta kritika nélkül; „A keresztények úgy mondják, hogy az Istennek keze, szája, hangja vagyon; irataikban úgy hirdetik, hogy az Isten így mondta, vagy az Isten ekképp szólott. Erre csak azt mondhatom, hogy az ilyen isten nem Isten, mert az igaz Isten nem beszél, nincs szája, keze vagy semmilyen tulajdonsága ami emberi.” Felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy Jézusnak tulajdonított mondásoknak meg van a több évszázados megfelelője a pogány hagyományokban. Példának hozza fel a ‘ ha megütnek, tartsad oda a másik orcádat is’ egy régi, Platónnak tulajdonított mondás. A másik említett mondás, hogy ‘egy tevének könnyebb a tű fokán keresztül menni, mint egy gazdagnak a mennyekbe jutni’ szintén Platóni gondolat visszatükröződése, mely eredetileg így hangzik : „Lehetetlen egy kiemelkedően jóembernek, kiemelkedően gazdagnak lennie.”

Kelszosz máshol megemlíti a nagyfokú önkényes irathamisító eljárásokat, amely nagyon is jellemző mozzanata volt korának: „Megváltoztatták az Evangéliumok eredeti szövegét háromszor, négyszer, és még többször is, hogy az őket bírálókat így elhallgattassák.” A felekezetek között meglévő versengésről és viszálykodásokról is lesújtóan nyilatkozik: „A keresztények teljesen utálják egymást, egyfolytában egymást rágalmazzák a leghitványabb sértésekkel, és képtelenek egyetértésre jutni tanításaik alapkérdéseiben.” Kelszosz barátja a szatirista Lukianosz ‘Peregrinus Proteus’ című írásában úgy látja, hogy sokaknak a kereszténység a gyors meggazdagodás egyik útja, miközben kilehet nevetni a félkegyelműeket. ‘Peregrinus Haláláról’ című szatirikus elbeszélésében a keresztényeket úgy jellemzi, mint babonás hiszékeny embereket akiket könnyűszerrel félrevezetnek a Peregrinuszhoz hasonló kalandorok.Művelt rétegek racionálisan felépített gondolatrendszere képtelen volt hatékonyan fellépni a kereszténység naiv elképzeléseivel szemben, és a túlnyomóan alsóbb néprétegekből összetevődő keresztények, visszautasították a művelt rétegek elképzeléseit kifejező Kelszoszi tanításokat.

Az idő múlásával a római Katolikus Egyház, ahogyan egyre erősebb és parancsolóbb lett, úgy változott a hangneme is azon kevés pogány gondolkodónak, akik vették a áradtságot, hogy visszaválaszoljanak: néha gúnyos kegyetlenséggel. A legkiemelkedőbb kritikusa a korai ortodox hitrendszernek Kelszosz után száz évvel élt ‘neoplatónista’ filozófus orphüriosz volt. [i.u.232-303] R. Wallis, ‘Neoplatonizmus és Gnoszticizmus’ című könyvében olvashatunk részletesebben Porphürioszról, aki éles, józan hangnemben taglalta 15 kötetes munkájában a keresztény hitrendszerek ellentmondásos tanait. Nem kell talán külön kihangsúlyoznom, hogy Porphüriosz eredeti munkái közül egy sem maradt fent; olvasása, birtoklása, szigorúan halállal büntetendő vétek lett, akkor, amikor a római Birodalom hivatalosan felvette a kereszténységet. A fentebb említtet könyv tudós szerzője Wallis úr, a korai keresztény irodalomban talált egyházi szerzők válasz és vita értekezéseiből, azok idézeteiből újjá volt képes építeni, nagy részben helyreállítani Porphüriosz munkájának egyes részleteit. Munkájához a tieri Methodius, leodikeai Appolináris, caesariai Euszébius, és Philostorgius korai egyházatyák fellelhető írásait használta fel, amikben az atyák több fejezetben, bő tartalommal (pl. 'Jézus fia Judah' c. értekezés) válaszolnak, és elég részletesen idéznek Porphüriosz művéből.

Bejegyzés: JÉZUS MISZTÉRIUMA - Nyolcadik rész - Pogányok, Keresztények, Gnosztikusok

katolnai 2013.07.19. 16:37:13

A szegényebb, műveletlen társadalmi rétegekben, - ott - ahol a babonás hiedelmek mindig is virágoztak, egyre jobban terjedt. A felsőbb rétegekben ellenben már más volt a helyzet. Az ókor tanult művelt római, görög, vagy ázsiai rétege Menandrosz, Demoszthenesz, Terentinus, és Cicero tökéletesen megírt munkáit olvasta, mely írások szerkezete, gazdag nyelvezete, harmonikusan összeillő stílusa, vagy tökéletes verselése, megfogta, elvarázsolta az ókor kifinomult gondolkodóit. Sajnálattal írom le, - mert megbántok sok vallásos embert vele –, hogy az első négy évszázadban a legtöbb magát becsülő kiművelt ember, még csak bele sem olvasott olyan anyagba, mint a négy bibliai Evangélium. Számukra, irodalmi, művészeti, vallási szempontból ezek a ‘szentnek’ mondott vallási művek messze azon szint alatt állottak, hogy egyáltalán a kezükbe vették volna azokat. Ezért áll fent az a helyzet, hogy az első történelmi feljegyzések a kereszténységről csak a II. évszázad elején történnek, és azok is felületesen soványok, vagy több esetben későbbi hamisítványok. Ez a nagyfokú figyelemhiány különösen élesen akkor ütközik ki, ha figyelemben vesszük – a minden könyv, kézirat égetés ellenére ránk maradt – összes írott anyagot, akkor látjuk, hogy mily jelentéktelen, piciny hányadról van szó, ami tudomással bír a kereszténységről.

Evvel a nem éppen gazdag anyaggal nyugodtan szemben állíthatjuk a gnosztikus atyák termékeny kinyilvánulásait, miket az egymástól való eltérés színes sokfélesége, és a dogmák hiányából eredő rugalmasság jellemez. Markion gnosztikus atya, aki teljes egészében elvetette az Ószövetséget, annak üresen maradt helyét saját új iratgyűjteménnyel pótolta, mely három részből állott. Az első részben volt az új kijelentésről szóló Evangélium, a másodikban voltak az ő általa összegyűjtött Pál apostol levelei, a harmadik pedig Markionnak a saját könyvéből, az Antitézisből állott. Markion saját Evangéliuma sajnos nem maradt ránk eredetiben vagy még másolatban sem, és azt Epiphanus atya [315-403] előadása után ismerjük csupán. Az ő idejében, a IV. században már elkezdődtek az őrült könyvégetések, de még mindig rengeteg gnosztikus anyag volt fellelhető, a pogány misztikus szerzemények tömkelegéről nem is szólva.

Sok ortodox atya rendelkezett ilyen gyűjteménnyel csak azért, hogy legyen mit cáfolgatni, bírálgatni. Epiphanustól tudjuk tehát, hogy Markion Evangéliumának nincs születéstörténete, - akárcsak Márknál - hanem Jézus fellépésével kezdi az elbeszélését. A történet vége itt is hiányzik, nincs ‘hosszú’ befejezés, mint Máténál vagy Lukácsnál. Az Antitézis szintén elveszett, s a markionita szent iratok sem maradtak meg közvetlenül, ám gazdag tartalmukról mégis tudunk. Tudjuk, hogy Markion alkotó ereje késztette a vele szemben álló ortodox atyákat arra, hogy saját kánonjukat – a keresztény szent iratok gyűjteményét – összeállítsák. ‘Nagy’ Konstantin császár 320 körül betiltotta vallásuk gyakorlatát, de még évszázadokon keresztül fellelhetők, olyan helyeken mint pl. Örményország. Utoljára a X. század végén megtartott Fihriszti zsinat említi a Markionitákat, majd örökre eltűnnek a történelem vallási színpadáról. A nagy gnosztikus gondolkodók közül kiemelkedik még Bazilidész atya, [i.u.120 körül] aki az egyiptomi gnózis képviselője volt. Jézus tanításának magyarázatára 24 kötetből álló művet írt, melynek az ‘Exegetika’ [vallásos szövegek magyarázata] címet adta. De ő maga is írt egy Evangéliumot, és ezen kívül egy másik könyvet a Hindu vallásról. Az első szövegmagyarázó könyvet – a később kanonizált – János Evangéliumáról, szintén gnosztikusok írták. Ptolamaeus, aki a római Valentin iskola vezetője volt [i.u.160 körül] Héraklionnal – másik Valentinus tanítvánnyal – közösen állították össze munkájukat.

A gnosztikus tanítókat megdöbbentette az a szenvedélyes düh, amellyel a fanatikus ortodox egyházatyák őket támadták. A gnoszticizmust veszedelmes züllött eretnekségként kezelték, tanításaikat fantasztikus ostobaságoknak, híveit gonosz világcsalóknak tartották. A legtöbb gnosztikus vezető saját szellemi fölényét érezve még csak nem is válaszolt a mérges kirohanásokra, és akik mégis megtették, azok írásaiból inkább sajnálkozó lenézést lehet kiolvasni, mint haragos mérget. A fentebb említett Héraklion a dogmák tanításáról írja többek között, hogy az „táplálni képtelen állott víz, szemben élő vízzel“, – mely élő víz egyenlő – „a gnózis által választott Krisztusi felajánlással.” A ‘Nagy Széth Második Értekezése’ c. gnosztikus iratban már kissé erősebb az odaszólás. Úgy írja szerzője, a szöveghűséghez szigorúan ragaszkodó ortodoxokról, hogy azok: „tudatlanul üresek, nem tudják, hogy kicsodák, és csak úgy léteznek mint a balga jószágok.”

Bejegyzés: JÉZUS MISZTÉRIUMA - Nyolcadik rész - Pogányok, Keresztények, Gnosztikusok

katolnai 2012.10.06. 19:27:20

Éppen most leltem rá, és emlékeztem, h említetted kedves Silverman valahol a '7Q5' töredéket, és ha jócskán megkésve is mégis pótlólag ideírnám az igazságot róla. (Talán még valaki el is olvassa)

Carsten Thiede erősen foszladozó, kb. 3 cm. töredékdarabkán (7Q 5) nehezen kivehető betűkre – mindössze tíz betű –, azt merte mondani, h azok Márk, 6: 52-53 szövegének másolatai és szerinte a Qumrani-közösség így ismerte az Úsz. iratait. A szakemberek vita nélkül azon közös állásponton vannak, hogy a Qumráni iratok legfiatalabb töredékeit sem lehet i. u. 40-50 éveknél későbbre keltezni, ezért Thiede a hasára csapva azt hangoztatta, h Márk Testamentuma már megvolt írva hamarjában – a 30-as években –, közvetlen Jézus mennybemenetele után, majd rögtön át lett másolva, szintén még a harmincas években. A tíz betű (és az elveszett teljes szövegrész) másolva lehetett több olyan korai Józsua irodalom-hagyatékból, melyeknek csak a címét ismerjük, de tudjuk, h voltak ilyenek. Tehát a töredék nem Márkot formázza, hanem olyan tradíciót, melyből jó 100 évvel később Márk is merített. A pali különben nem régész, eredetileg klasszikus irodalmi művek nyelvtani összehasonlításával foglalkozott, de hithű keresztényi tenni akarása kielégítésére, jámbor buzgalomtól áthatva csatlakozott a Qumráni szövegeket vizsgálgató tudóscsoporthoz. A kizárólag elfogult vallásos Qumrán tudósbrigádját (kivéve azt az egy Allegrót) nagyon bántotta az a tény, hogy semmi érdemlegeset nem sikerült találni, mely alátámasztaná az ortodox keresztény kijelentéseket és ezért szívesen fogadták maguk közé a tehetségtelen Thiedét. Thiede mindenáron bizonyítani akart valamit és nem rettent vissza, hogy Shanks cimborája segítségével egy másik szenzációhajhász hazugságot közöljenek le a Times címlapján villogtatva a '7Q 5' összehazudott szégyenét. Thiede szégyentelen szélhámossága pontos hűséggel reprezentálja a semmitől vissza nem riadó erkölcstelen keresztény 'tudósokat'.

Bejegyzés: JÉZUS MISZTÉRIUMA - Ötödik rész - Pál Apostol a heterodox

Silverman 2010.12.06. 16:47:41

Kedves katolnai!

7Q5
7Q6,1
7Q7

Ezek azok a töredékek, amelyek Márkot formázzák. Nem azt álíítom, hogy a Márk evangéliumból írtak bele a qumráni anyagba, hanem fordítva. A qumráni anyag még Jézus kora előttről való, amelyből bekerültek a Márk evangéliumba, mindez nem zárja ki azt hogy Jézus mondta ezeket, sőt tanulhatta az esszénusoktól.
Azt sem állítom, hogy a Márk evangélium létezett volna 50-ben, hanem csak ez a három perikópa.

Bejegyzés: JÉZUS MISZTÉRIUMA - Ötödik rész - Pál Apostol a heterodox

katolnai 2010.12.04. 18:38:11

Kedves Silverman!

Na és Tatianosz …

Igazad van: nem foglalkoztam külön írásban, részletesebben Tatianosszal (aki ugye állítólag Jusztinosz tanítványa volt), pedig muszáj lenne, mert az apologéta vallásirodalom folyamatosan hivatkozik személyére, munkásságára. A hiányt pótolni fogom, de Tatianosz csak az élete vége felé lett 'Enkratita' (önmegtartóztató) gnosztikus irányzat követője, (vagy alapítója), hátat fordítva korábbi ortodox meggyőződésének.

Tatianosz kiemelten fontos vallásirodalmi alkotást – a 'diatesszarónt' –, ami evangéliumharmónia volt tulajdonképpen hagyta rá az utókorra, ill. csak majdnem. Tudniillik az egész mű elveszett és csak töredékekből származó mások kommentálásából származó darabkákból próbálják rekonstruálni munkáját. Tatianosz fontos, mert ő az egyetlen láncszem a lyoni püspök Irenaeus könyvei és a Rómában felbukkanó történelmesített 'ortodox' evangéliumok között. Mert Irenaeus állította először kánoni rendben az ő általa átírt és elnevezett 4 újszövetségi evangéliumot, majd ezeket a frissiben összeszerkesztett – már a történelmi Jézus létét hirdető – könyveket valaki elvitte Rómába Lyonból, és Tatianosz csak a könyvek kézhezvétele után próbálkozhatott azok harmonizálásával. Fontos itt megismételnem; több száz Józsua Misztériumához tartozó dokumentum (evangélium, példabeszéd- bölcsességgyűjtemény, levelek, elbeszélések) létezett a még mindig többségében zsidó származású kora-keresztény gyülekezetek birtokában. Kenneth Humphreyes 120 ilyen dokumentumot sorol fel (pedig ő még nem is tartozik az igazi nagy vallástudósok közé), melyekből az Újsz. részein, kívül a Nag Hammadi kódexek vannak még meg, és még 3-4 levél: a többi mind ellett pusztítva, és csak korai atyák refutációiból van tudomásunk létezésükről.

Apologéta tudósok biztos határozottsággal 172. évre helyezik a Diatesszaron megalkotását, én azonban ezt az évszámot korainak tartom, de az Irenaeustól származó könyveket Tatianosz kézhez kaphatta, mielőtt Antiókiába költözött volna.

Ezek után külön cikkben muszáj Tatianosszal foglalkoznom, ő sem lehet kivétel a kritikus megközelítés folyamatában.
Üdv katolnai

Bejegyzés: JÉZUS MISZTÉRIUMA - Nyolcadik rész - Pogányok, Keresztények, Gnosztikusok

katolnai 2010.12.02. 14:51:53

Kedves Silverman!

Kezdeném a hsz.-ed legvégével. "Tekintettel arra, hogy az esszénus qumráni gyülekezet töredékei 50-ből tartalmaznak Márk szöveget, ez az állítás kétséges."

Qumrán és Márk. A 7-es barlangból két tucat apró töredék (görög nyelvű) egyes olvasatait bróbálták Márkkal azonosítani, de pl. a 7Q3-on mindössze 26 betű olvasható a 7Q10 két betű és csak a 7Q19 az egyetlen amelyen szövegösszefüggés van. A Közösségi Szabályzatban megjelenő áldozati étkezés hasonlóságot mutat: Mát. 26:26, Luk. 22:17-20, Márk 14:22-25. Különböző szavakat, nyelvi, kifejezésbeli hasonlóságokat több helyen kilehet mutatni, de ezek elszigetelt szórványa csak a közös, ősibb zsidó kultúra által közvetített indirekt kapcsolódásokból származnak és nincs közvetlen összefüggés. Tehát volt egy több évszázados hagyomány, melyből az esszénus irodalom és a későbbi evangélisták is 'táplálkoztak'. A Qumráni tekercsek elkészítési ideje (kora) i. e. 100-tól i.u. 50-ig vannak behatárolva és figyelemben kell venni, h a dokumentumok közül többet, több alkalommal is átdolgoztak, de a tekercsek gyökerei régebbi korokba nyúlnak vissza és jóval túlmutatnak az i. e. 100 körüli időknél.

Nem lehettek tehát az Evangéliumokból átmásolások az esszénus iratokba, és minden hasonlóság egy közös forráshalmazból származik: az egyik függetlenül a másiktól. Ugyanez a helyzet más Újszövetségen kívüli, azt megelőző kéziratokkal, mikor valamelyik evangélistát idézik szöveghasonlóság esetén, holott a helyzet inkább az, h mindkettő ugyanabból a 'medencéből' merített.
Meglepő, h míg az esszénus irodalmat többször felhozod: nem említed a Nag Hammadi-i Gnosztikus Kódexeket, pedig azok sokkal értékesebbek a ha a kereszténység kialakulásának próbálunk utánajárni. Ne keserítsen el az apologéta lenézés: „semmi jelentős -figyelembevehető-értékes-elősegítő, stb. nem található bennük a bibliakutatás számára.” - mert pont az ellenkezője igaz: a szövegek páratlan fényt vetnek a kori kereszténység jellegére, mikéntjére. Tehát ajánlom a Nag Hammadi anyag áttanúlmányozását a tisztábban látás érdekében.

Na és Tatianosz …

Bejegyzés: JÉZUS MISZTÉRIUMA - Ötödik rész - Pál Apostol a heterodox

katolnai 2010.11.30. 17:42:55

Kedves Silverman!

Oly sok mindenről írsz (néha meglepő tájékozottsággal) és annyi mindent kérdezel, h nem is tudom hova kapjak. Megpróbálok a legtöbbre válaszolni, de időt vesz majd igénybe és közel sem biztos, h számodra kielégítő lesz. Ma már egy másik bejegyzésedre írtam, de itt egy könnyű: ez még belefér egy gyors válaszba.

Kérded: „4. Hol ír Euzébiusz Papiszról?
Idézet, könyv, hely?”

Nos ha kézbe veszed Euszébioszodat, akkor Papiászról: II.-15, 49. oldal és III.-39, 101. oldal, ahol 'Papiász Írásai' c. alcím alatt ismerteti szerzeményeit.

Majd még folytatom, üdv katolnai

Bejegyzés: JÉZUS MISZTÉRIUMA - Harmadik rész - Újtestamentum

katolnai 2010.11.30. 16:08:26

Kedves Silverman!

Kezdjük ezzel: „Honnan szedted a képet, ha őrzik a vatikán kincstárában? Ez pont annyira hiteltelen, mint az Esszénus egyház evangéliuma.
Ha a szobor valódi volna, csakis pogány rítusra utalhat. De így úgy néz ki, mint egy montírozott rajz, hozzá montázsozva egy talapzattal, aminek semmi köze a rajta levő rajzhoz.”

A kép nem monitorozott rajz, hanem a kitűnő vallástudós Otto Agustus Wall, 'Sex and Sex Worship' c. könyvéből. A képet könyve 437-ik oldalán találod meg a 257-es számmal jelőlve. A kép nem lehet hamisítás, mert a könyv 1919-ben jelent meg, és akkor még nem alkalmazták az általad felhozott 'monitorozott'-izét. A könyv a birtokomban van és sajnos lehet én bénáztam el egy kicsit, mikor kimásoltam: azért homályos. De ha megnézed Wall könyvét, abban sokkal élesebb, jobb minőségű a kép. ''Esszénus egyház evangéliuma'' – ezt nem tudom honnan szedted, én ilyesmit nem írtam. Nem tudok esszénus evangéliumról.

Nem csak Wall, Allegró, Danielon, de még a jó ég tudja hány szerzőtől olvsahatsz az egész világon elterjedt fallosz kultuszokról, hol a szerzők Szibériától a Csendes-óceáni szigetekig ismertetik a kultusz egyetemességét. Miért pont a nyugati-szemitáknál (mert akkor még nem lehet szó zsidókról) ne lett volna meg?

„Csak tudnám, hogy ez hogy jön ide?” – a kakas, mint megtermékenyítési szimbólum: már az ős görögöknél, etruszkoknál, sőt még germán törzseknél is nemiséggel megtöltött jelkép volt. Ennek is gazdag irodalma van, mellyel – a szexualitás és vallás viszonya – foglalkozni nem óhajtok, de azért ideírok valamit, h Néked és olvasóimnak legyen valami megfoghatóbb elképzelése az ősi vallás életet átjáró termékenység-nemiség kultuszáról.

K. Möhlenbrink és C. Watzingen közlései nyomán írja Allegró: „A Közel-Kelet ősrégi templomai meglepő hasonlósággal azonos formájúra épültek és szerkezeti felépítésük a női nemiszerv mikrokozmoszát vetítette vissza. A templomok mindig három részre tagolódtak; a veranda (portikusz), mely a vagina alsó részét, egészen a szűzhártyáig reprezentálja; a nagyterem (átrium), mely a hüvelynek felel meg; és végül a méh (uterus), mely a templom legszentebb belső része volt. A pap csúcsos süvege vagy a későbbi turbánszerű fejfedő a hosszú köpennyel párosulva a péniszt szimbolizálta. A pap ünnepélyes bevonulása a templomba a penetráció aktusát foganatosította, míg a pap leborulása az oltárra (klimax) magát a 'szent' fogantatást képesítette meg.”

Bizony nem létezne vallástudomány, ha mindent a Bibliából idézgetve szemlélnénk csak, és nagyképű lenézéssel figyelmen kívül hagyjuk a sok kitűnő (keresztény hitnek el nem kötelezett) vallástudós munkásságát.

Bejegyzés: JÉZUS MISZTÉRIUMA - Negyedik rész - Apostolok Cselekedetei

Silverman 2010.11.30. 12:31:41

1. Kiemelném Tatianosz munkásságát:
Euszebiosz beszámol arról, hogy Tatianosz bátorkodott Pál apostol bizonyos szavait kiigazítani, hogy "azok stílusát csiszoltabbá tegye".
Ugyanakkor az sem tisztázott, hogy Tatianosz evangélium harmonizációja mennyire hatott az evangéliumok szövegére, de a Codex Fuldensist bizonyára befolyásolta. Továbbá, az evangéliumok első fordításai, például örmény nyelvre, amit Korioni Mózes készített, olyan összedolgozások, amelyek szintén Tatianosz Diatesszaronjával állnak rokonságban. Maga a Diatesszaron úgymond négy az egyben, azaz a négy evangéliumnak az összedolgozása, ami keleten igen népszerű lett. Még 423-ban is használták Felső szíriában, erről számol be Theodoret Kírosz püspöke. Ez a Theodoret gyűjtöte és semmisítette meg a Diatesszaronokat, mivel élete végére Tatianoszt eretneknek bélyegezték meg. 256-ból maradt töredékünk, a Münster katalógusban található. Anton Baumstark véleménye, hogy miután újra négy evangélium lett az egy helyett, az összefésülés nyomai azokon megmaradtak, a szétbontás után, így a harmonia az evangéliumok között Tatianosz hatása is.Markion is szuper példa ő megírta a saját Lukács verzióját, amelyben minden zsidó befolyástól mentesíti Jézus személyét. Ugyanakkor Tatianosz féle változat rá is hatott, az aszkézis és az önsanyargatás tekinetetében.

tatianosz Pétert is idegennek állította be:

-MIt gondolsz Simon, a földi királyok kiktől szednek vámot vagy adót? fiaiktól-e vagy idegenektől? -Az idegenektől, Ekkor Jézus ezt mondja:Akkor neked is fizetned kell mert idegen vagy. De hogy ne botránkoztassuk meg őket menj a tengerhez vesd be a horgot- stbstb...mt17:26-ban szereplő betoldás.

Markion is és tatianosz is zsidóellenesek volak, ezért ennek tükrében módosítgatták a szövegeket. Továbbá gnoszutikusak mivel a világ megvetése is megjelenik náluk, ez a keleti szerzetesség aszkézisére gyakorolt hatást. Továbbá betoldásokra is fényt derítenek, mert vannak olyan szakaszok amelyek még náluk sem szrepelnek csak utánnuk.

2. Kiemelném még a korszakból Origenész munkásságát, akinek sajnos a Hexapla műve, az első bibliakritikai mű eltünt. Sajnos tőle redeztethető az az allegórikus írásmagyarázat, amely például a sátánnal azonosítja a Tírusz királyáról szóló képes beszédeket. Origenész teológiája ma is szerves része a kereszténységnek leszámítva az égitestekről alkotott nézeteit, és pár kírívóan eretnek írásmagyarázatát, sajnos a keresztény utókor az ő munkáit is hamisította.

3. Kiegészítő összefoglalóként ajánlom:
jezusevangeliuma.blogspot.com/search/label/A%20hatalmi%20egyh%C3%A1z%20kialakul%C3%A1sa A hatalmi egyház kialakulásáról, valamint szintén ott található Kis egyháztörténelem c. írásomat, amely az ebben a szépen összeszedett tanulmányban szereplő személyekről tartalmaz kiegészítéseket.

4. Kérdések:
- Ireneusz bibliaátírásáról tudhatnánk valami bővebbet?
- Ignatiusnak tulajdonított negyedik századi betoldásokról megtudhatnánk valami többet?

Bejegyzés: JÉZUS MISZTÉRIUMA - Nyolcadik rész - Pogányok, Keresztények, Gnosztikusok

Silverman 2010.11.30. 00:17:21

1. A Q-val jelzett gyűjtemény kizárólag egy részre vonatkozik, nem háromra, ezek konkrétan azok a szakaszok, amelyek azonosak a Mátéban és a Lukácsban, mégsincsen megfelelőjük a korábbi Márk evangéliumban. Tehát a forrásuk akár írott akár szóbeli hagyomány azonos, a kutatók ezt nevezik Q forrásnak.

2. Ez a rész igen szép, kiegészítőnek tudom ajánlani Az evangéliumok szerkesztéséről írt vázlatomat:
jezusevangeliuma.blogspot.com/2010/11/az-evangeliumok-szerkesztesei.html
Mivel kommentben túl hosszú lenne.

Bejegyzés: JÉZUS MISZTÉRIUMA - Hetedik rész - Keresztény Vallás Kialakulása

Silverman 2010.11.29. 23:33:16

Pál központi üzenete, elsőként a feltámadott krisztus volt, rögtön megértjük, hogy miért, ha a szíriai vallási elemeket megvizsgáljuk. Adónisz ünnepe a feltámadás ünnepe, minden tavasszal megünnepelték. Az adon, jelentése Úr főniciai eredetű és az Ozirisz szavakból keltkezett görög isten az ujjászületés misztériuma. Szíria déli részén Attis-t tisztelték, aki a Kübelé kultusz alakja, s aki harmadnapra kel életre, ugyancsak az újjászületés misztériuma, mint Adónisz. Ezen kívűl tisztelték sok helyen a győzelmes Mithraszt, a Nap fiát, aki felemelkedik Atyjához. A feltámadt esszénus krisztus minden kultuszt egyesített, ismerős is volt, és kiegészítette a szír elemek, homályos részeit. A görögök, akik amúgy is kedvelték a sok istent és a prozelitálból lett keresztények szívesen fogadták a keresztény istent. Így nem véletlen, hogy az egyik legjelentősebb keresztény pauliánus közösség a szíriai Anthiókiában keletkezett.

Bejegyzés: JÉZUS MISZTÉRIUMA - Ötödik rész - Pál Apostol a heterodox

katolnai 2010.11.29. 18:51:41

Kedves Silverman!

Habár az esszénusokat említettem, de nem foglalkozhattam velük részletesebben, mert nem volt meg náluk a gnózis fontossága vagy a reinkarnáció misztikuma, mert a mózesi törvényektől elszakadni képtelenek voltak. Igaz, egyiptomi nap kalendárt használtak, allegorikusan értelmezték az Ószövetség egyes passzusait, elvetették a templomi áldozást, vagy a papi közvetítést a szentségek megélésében, de mégis fundamentalista puritánok voltak, elképzeléseik középpontjában nem feltámadás vagy az örök élet utáni vágy dominált.
Minden szórványban élő reform-zsidó irányzat a pogány filozófia és misztika hatása alá kerülve megpróbálta tágítani a merev zsidó vallásképzetet, mert a megváltás, túlvilági élet, örök élet lehetősége abból hiányzott.
A kámita misztika, vagy a görög misztériumok kétségkívül mély hatással voltak rájuk, minek köszönhetően kialakult az esszénusoknál a főpapi családból származó messiás eljövetelének váradalma, aki majd korrektül fogja értelmezni Mózes Törvényeit, meggyógyítja a betegeket, a jövőt megmutatja, és eljövetele jelenti majd az Isten Országának kezdetét. De ez a messiás messzi áll az Ozirisz-Hórusz-Dionüszosz megváltótól, és a tanfejlődésnek még várni kell az alexandriai bölcsek Józsua figurájára.

Úgy tudom, h az összes reform-zsidó irányzat közül a nők egyedül az egyiptomi therapeután gyülekezetben voltak teljesen egyenrangúak, míg az összes többiben – beleértve az esszénusokat is – teljes hímelvi domináció létezett. Philon említi a közös ünnepi szereplést, hol a szertartáson közös kórust alkotva dicsérik az élet gyönyörű csodáit. (De Vita Contemplativa)

Sajnos nem tudtam mindennel foglalkozni, így pl. a zádokitákat, farizeusokat vagy a makkabeusokat sem tárgyalhattam, pedig a maga nemében mind érdekes téma.
üdv katolnai

Bejegyzés: JÉZUS MISZTÉRIUMA - első rész

Silverman 2010.11.29. 16:39:55

„„…mert ittak a lelki kősziklából …e kőszikla pedig Krisztus volt.” (I. Kor. 10: 4) részében olvassuk e mondat részeket, melyről Shamuel Golding azt írja, hogy azok szóról-szóra megtalálhatok egy ősi Mithraista szövegrészben, csak abban Krisztus neve helyett Mithrasz neve áll.”
Itt szeretném megjegyezni, hogy Tatianosz fogalmazta át a páli leveleket.

„‘keresztelő' Szent Jánosról semmit sem tudott.”
Ez az állítás erősen vitatható.
„Monda pedig Pál: János megtérésnek keresztségével keresztelt, azt mondván a népnek, hogy a ki ő utána jövendő, abban higyjenek, tudniillik a Krisztus Jézusban.” Apcsel 19:4
„Kefás nevű személyt szintén említ Pál apostol, akiről mindenki azt hiszi, hogy az nem más mint Péter, Jézus legidősebb tanítványa, akit korábban Simonnak hívtak. Egyszer a Péter nevét is említi, de azt nem tudatja, hogy a két személy egy és ugyanaz lenne, holott az arám Kefásnak görögűl Péter a megfelelője.”
Esetleg a Kefást ugyanaz írta bele a páli levélbe, mint aki az evangéliumba.

„Ha az Újtestamentum Péteréről van szó, akkor érthetetlen, hogy miért áll Pál apostol Péterrel szemben, és miért nevezi őt ‘képmutatónak'.”
Egyáltalán nem érthetetlen. Az is le van írva, hogy azért képmutató, mivel amíg nem jöttek Jakabtól Jeruzsálemből, addig együtt evett a pogányokkal, s akkor különült el tőlük, amikor azok megjöttek mert félt. Jakab említése és a jeruzsálemi gyülekezet említése, pont azt igazolja, hogy ez a Péter ugyanaz a Péter. Az más kérdés, hogy a hagyomány Pétert tartja vezetőnek annak ellenére, hogy az első zsinaton is Jakab mondja ki a határozatot. Úgy néz ki, te eleve prekoncepcióval keled a Péter ügyedet, s ehhez keresel támaszt, még onnan is, ahol cáfolat van a prekoncepciódra.

„Amit kiolvasunk Pál apostol írásából Kefásra vonatkozóan; hogy Jeruzsálemben is volt egy korai keresztény gyülekezet, aminek vezetője Kefás, teológiai ellenfele Pálnak, és hogy az őskeresztény egyházak között bizonyos méretű széthúzás és megnemértés uralkodott.”
A meg nem értés szoros szövetséggé változott:
„És elismervén a nékem adatott kegyelmet, Jakab és Kéfás, meg János, kik oszlopokul tekintetnek, bajtársi jobbjukat nyujták nékem és Barnabásnak, hogy mi a pogányok között, ők pedig a körülmetélés között prédikáljunk: Csakhogy a szegényekről megemlékezzünk; a mit is én igyekeztem megcselekedni.” Galata kettő 9-10
Annyira, hogy Pál gyűjtést is rendezett, az itt szereplő szegényeknek, akik a jeruzsálemi gyülekezet, hiszen a vagyonközösségnek ez lett a következménye, (ebioniták) -azaz szegénységben élők. Pláne nem voltak ellenfelek, mivel Péter a Kornéliusznál tett látogatásával, ugyanazt a „bűnt” követte el, mint amivel Pál is fogalakozott, a pogánysággal való érintkezést.

„Ha ez tényleg így volt, akkor miért nem említi Pál a leveleiben az alapítót, aki ugye Jézus egyik eredeti tanítványának kellett hogy legyen? Sőt, ha figyelemben vesszük, hogy még csak 17-18 év telt el Jézus keresztrefeszítése óta, úgy Pálnak kellett volna találkoznia a gyülekezet megalapítójával, amikor Korinthoszba látogatott. Ilyen személlyel azonban nem találkozott, leveleiben nevét nem említi, ami hihetetlenűl értelmetlen, mert több, más nevet is említett, akiknek valamilyen köze volt a gyülekezethez.[Kloé, Krispus, Gajus.]”

Miért említett volna alapítót ha Pál maga alapította? Mivel Péterrel is találkozott anthiókiában, ebből az következik, hogy az apostolok is utazgattak a gyülekezetek között.
Továbbá kifelejted azt az ellentmondást, ami Pál hitelességét vonja kétségbe és az ott elhangzó görög költészetet:
Damaszkuszi ellentmondás

"A vele utazó férfiak pedig némán álltak, hallva ugyan a szót, de senkit sem látva." Apcsel 9:7"

A kik pedig velem valának, a világosságot ugyan látták, és megrémültek, de annak szavát, a ki velem szól vala, nem hallották." Apcsel 22:9

Az ehhez kapcsolódó érdekesség egy betoldás, ami még hiteltelenebbé teszi a történteket:Pál által hallott szózat: „nehéz néked az ösztöke ellen rugódoznod” kifejezés előfordulása az ókori irodalmakban.Aiszkhülosz (Aischylos) (Eleuszisz, Kr. e. 525 – Gela, Szicília, Kr. e. 456): görög tragédiaköltő. Oreszteia – Aegiszthosz szól így a korushoz 1623-24 es sorok, _”_ leláncolt Prométeusz 325. sor Euripidész: Bachánsnők 795. sor Terentius: Az élősdi

Pál Athénban, az Areopágoszon mondott beszédet (ApCsel 17;16-). Hallgatói között epikureusok és sztoikusok is voltak, sztem direkt mondta: Isten „nemzetsége vagyunk” (17,28), és itt Aratoszt idézi(Aalders, 140kk és F. F. Bruce, Paul – Apostle of the Heart Set Free (Eerdmans, 1995), 242).
Epiktétoszt is idézi itt: „ahogy a ti költőitek közül is mondták némelyek”. Ugyanebben a versben Epimenidészt idézve mondja: „Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk”

Továbbá:
- „Bizony, tőle, általa és érte van minden” (Róma 11,36).
- "Isten egy emberből alkotta a nemzeteket (17,26),
-"Isten meghatározta a nemzetek történelmi felemelkedésének és bukásának „idejét és helyét”.
- "Isten nem kézzel csinált templomokban lakik, és a mi kezünk szolgálatára nincs szüksége (17,24-25)"

Ezek mind alkalmasak voltak arra, hogy - mint a görög sztoikusok tanításain felnőtt hallgatóságnak ismerősen csengő gondolati tartalmak - őket megnyerje, azaz igyekezett a "nyelvükön beszélni".

„Mint ahogy azt fentebb említettem, a levelek keletkezési ideje, kb. i. u. 50-60. évek, -ami legalább hetven évvel korábbi mint Márk Evangéliuma.”

Tekintettel arra, hogy az esszénus qumráni gyülekezet töredékei 50-ből tartalmaznak Márk szöveget, ez az állítás kétséges.

üdv:Silverman

Bejegyzés: JÉZUS MISZTÉRIUMA - Ötödik rész - Pál Apostol a heterodox

Silverman 2010.11.29. 15:30:18

„A Cselekedetekben szereplő Szent Péter nem volt történelmi személy”
A Cselekedetekben „Szent Péter” nem szerepel.

„A bibliai ‘Jákob köve' – mit olajjal kentek meg a zsidó szentelési áldozat rítusában, lényegiségében teljesen megegyezett a Delphiben felállított ‘szent' kőoszloppal, és lényegiségében ugyan az volt az a ‘kőszikla', amire Jézus templomát építette.”
Honnan veszed, hogy a zsidó szentelésnek bármi köze van bármilyen falloszhoz, pláne hogy megegyezett volna Delphiben felállított oszloppal? A kősziklának és a hímvesszőnek az ég világon semmilyen hiteles tartalmi összefüggése nincsen, ez az úgynevezett fából vaskarika.
Jézus semmilyen templomot nem épít sehol sem. Jézus beszédeiben a szikla sziklát jelent és nem ilyen háromszoros csúsztatással eredeztető falloszt. Jézus a saját beszédeire érti a sziklát, hogy aki azon a talajon áll, annak az élete nem fog inogni. Ahogy a mag sem az ondót jelenti, hanem a búzamagot. Ne haragudj, de ekkora csúsztatással még a keresztényeknél sem találkoztam, pedig ők se kispályások a téren.
„A kakas, másik időtlen időkig visszanyuló megtermékenyítést jelentő képzet volt, gondolom, nem kell részletezni miért.”
Csak tudnám, hogy ez hogy jön ide? A kakas kukorékolása a kora reggeli időszakra utal, a megtagadásoknál, és nem termékenységi szempontból szerepel a történetben.
„A Vatikán kincstárában őrzött korai bronzszobor a ‘kősziklát' (Pétert) és a kakast ötvözi össze, ám 'pogány' kinézete ellenére keresztény mivoltjához semmi kétség. A szobor talapzatán olvasható felirat, ‘SOTER COZMOY' 'Világ Megváltója' kizárja a pogány vallási háttért.”
Honnan szedted a képet, ha őrzik a vatikán kincstárában? Ez pont annyira hiteltelen, mint az Esszénus egyház evangéliuma.
Ha a szobor valódi volna, csakis pogány rítusra utalhat. De így úgy néz ki, mint egy montírozott rajz, hozzá montázsozva egy talapzattal, aminek semmi köze a rajta levő rajzhoz.

„Sajnos az az igazság, hogy Jézus történelmi valóságáról, gyermekkoráról, vagy a huszas éveiben járó Jézus alakjáról, létezéséről a bibliai Evangéliumok semmiféle kézzelfogható adattal nem szolgáltatnak és így tovább lépve az Újtestamentum tanulmányozásában elérkezünk az Apostolok Cselekedetei fejezethez.”
Kissé hamar lezártad az evangéliumokat. A legravaszabb dolog, amikor az igazság hazugsággal keveredik, a gyerekkora igaz is amit érsz és a húszas évekre is, ám a történelmi valóságra már nem. Ennél azért az evangéliumok vizsgálata jóval több, mondhatni akár élethossziglan tartó tanulmányozás is lehetne, mint egy ilyen kézlegyintéssel elintézni.

A térítésekkel kapcsolatban inkább azt emelném, ki hogy az Apcselben Szamária hamar bevette az evangéliumot, ezzel szemben Jézusnak azt a mondást tulajdonítják, hogy ne menjenek Szamária városaiba.

„Arról nem is beszélve, hogy egy írástudó és az írást ismerő zsidó rögtön észrevette volna a hibákat és eltéréseket.”
Nyilvánvalóan észre is vették, mivel nem fogadták el az evangéliumot.

„Független vallástörténészek azonban, mind elakadnak az Újtestamentum legrégebbi görög nyelven íródott iratainak tanulmányozásánál, nem tudják megválaszolni azt, hogy ha Jézus tanítványai zsidók voltak, miért használták a hibás görög fordításokat, és egyáltalán miért írtak görögül.”
Nagyon egyszerű a megoldás. A tanítványok az ég világon semmit nem írtak, annál is inkább, mert elterjedt köztük az a babonaság, hogy az ő életükben visszatér a felhőkön krisztus, így minek is írtak volna bármit. A történeteket akkor kezdték leírni, mikor nyilvánvalóvá lett, hogy nem jött vissza az ő életükben senki sem.

„Janus a kapuk őre.”
Nem tudom mi értelme van a kulcsokhoz, meg a kapuk motívumhoz, egyiptomi vagy bármilyen más vallási összefüggést keresni, mikor adott az összefüggés az ószövetségben, amit teljes mértékben figyelmen kívül hagytál:
Ézsaiás 22:22 – Máté 16:19

„S az ő vállára adom a Dávid házának kulcsát, és a mit megnyit, senki be nem zárja, és a mit bezár, nem nyitja meg senki;”

„És néked adom a mennyek országának kulcsait; és a mit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen; és a mit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen.”

Péter vallomása az előzmény: Te vagy a Messiás az Isten fia. A Lukács 4:41-ben az ördögök mondják ugyanezt akiket Jézus kiűzött, és itt is Péternek mondja, hogy távozz tőlem Sátán. Továbbá nincsen szó anyaszentegyházról hanem eklézsia azaz zsidógyülekezetről van szó. Krisztusról sincsen szó, mivel az a krisztuskép amit a kereszténység fabrikált még nem létezett csak a zsidó messiásról való kép, amit Jézus kiűz Péterből. Hogyan értsük tehát azt, hogy ezen a sziklán épít Jézus? Talán az ördögre utal, távol legyen! A sziklát ő maga azonosítja az ő beszédei a szikla illetve aki megcselekszi azt, aki elfogadja, aki bizalommal van Ő iránta. Péter túlságosan buzgó bizalma, amivel nagyobbá tette Jézust, mint amit saját magáról gondolt, elutasításra méltó, ám maga az ilyen nagy fokú bizalom Jézus és az ő beszédei, személye iránt jelenti azt, hogy Péter bizalma lehet az a szikla, amelyik életben tarthatja Jézus gyülekezetét, miután Jézus már nem lesz. A szikla tehát Jézus beszédeiben való bizalom, ami megnyilatkozott Péteren keresztül, erre mondat Jézus, hogy erre lehet építeni, ám a túlbuzgóságot le kellett törnie. Így Jézusra jellemző válogatás módján, egyszerre jót hoz ki Péter vallomásából, és egyúttal cáfolja is, amit szükségesnek tart. Ezek után lehet beszélni a kulcsokról. A kulcsok hatalma a gondolkodásmód befolyásolása, ami szorosan kapcsolódik az előbb leírtakhoz, hiszen attól a tanítástól függ a Jézus gyülekezetének a majdani állapota, amit az apostolok később mondanak, tesznek, erre a hatalomra hívta fel Jézus a figyelmet, miután helyreigazította Pétert. Miért lenne a mennyben is oldva meg kötve? Isten az embert a saját maga által elfogadott istenképhez mérten is vizsgálja, ha az embernek meggyőződése Istenről valami, akkor az Isten a meggyőződés alapján közelít az emberhez. Ha a középkori pápaság elhiteti Istenről, hogy például haragvó Isten, akkor az Isten nem fogja számon kérni az akkor élt emberektől azt, hogy miért gondolták őt haragvó Istennek, feltéve, hogy maga Isten nem jelenti ki ennek az ellenkezőjét az embernek. Ez a kötés, amit Őróla tanítanak az apostolok és annak követői, az emberek hiszékenységéhez kénytelen Isten is alkalmazkodni szeretete miatt, tehát a tanítás Istenről köti és oldja az Istenhez tartozó dolgokat, mennyben és földön. Ezek után lehet kifejteni, a Dávidi származással felruházott Krisztusnak kikiáltott Jézusnak mi köze van Dávid házának kulcsaihoz, és az izraeli ígéret hogyan lesz szabad az összes többi nép számára.
üdv:
Silverman

Bejegyzés: JÉZUS MISZTÉRIUMA - Negyedik rész - Apostolok Cselekedetei

Silverman 2010.11.29. 13:03:13

1.JézusrólFlavius, A zsidók története című művében, amit i.sz. 72 és 75 között írt, találunk egy Keresztelő Jánosról szóló részt:„Némely zsidó azon az állásponton volt, hogy Heródes (Antipas) hadseregének pusztulását Isten haragjának kell tulajdonítani, mert így sújtotta őt a megérdemelt büntetéssel János meggyilkolásáért, akit Baptistésnek neveznek. Ugyanis Heródes kivégeztette ezt a derék embert, aki a zsidókat arra oktatta, hogy tökéletességre törekedjenek, legyenek igazságosak egymás iránt, jámborak Isten iránt és csak akkor mártózzanak meg. Hirdette, hogy csak így fogadja kedvesen Isten a megmártózást, mert ennek célja csak a test megszentelése, nem pedig a bűnök kiengesztelése, mert a test csak akkor szentelhető meg, ha a lélek már előbb megtisztult az igaz élet révén.” –Bp, 1966, 5. fej 1-2 szakasza. 393-395. 1.-Dr. Révai József ford.Ezen kívül Flavius közli Heródes házasságtörését, János bebörtönzését és kivégzését. Egyezőség az evangéliumokkal: 1. Heródes házasságtörése, 2. Keresztelő János szolgálata, 3. Keresztelő János bebörtönzése és halála.A zsidók története című művében találunk egy Jézusról szóló részletet is:„Ebben az időben élt Jézus, ez a bölcs ember, ha szabad őt embernek neveznünk. Ugyanis csodákat művelt és tanította az embereket, akik szívesen hallgatták az igazságot és sok zsidót és görögöt megnyert. Ő volt a Krisztus. És ámbár főembereink följelentésére, Pilátus keresztre feszítette, most is hívek maradtak hozzá azok, akik addig szerették. Mert harmadnap feltámadt és megjelent közöttük, mint ahogy az Istentől küldött próféták ezt és sok más csodálatos dolgot előre megjövendöltek felőle. S még ma is megvan a keresztények felekezete, amely róla vette a nevét”Tény, hogy Josephus műve az utókorra keresztény kézen maradt fenn. Josephus farizeus érzelmű zsidó ember volt, ez alapjaiban cáfolja talán, hogy valóban ő tőle származnának ezek a gondolatok, mivel még Origenész is megállapítja, hogy Flavius nem hitt Jézus messiási minőségében. Több tudós is úgy véli, hogy ezek a részek keresztény másolók betoldásai. Ám ha a rómaiakkal, főleg a szentély lerombolása után „jóban volt” (nem ölték meg), és a Keresztelő Jánosról írt részt hitelesnek fogadjuk el tőle, akkor miért ne mutathatná be azt is, hogy hogyan vélekedtek a keresztények? Ezek a tudósok azt mondják, hogy nem túl aprólékos a beszámoló, nem igazán Flaviust tükrözi. Néhányan azt is mondják, hogy nem 75-ben, hanem i.sz. 93 körül írhatta Flavius A zsidók történetét, amikor már a Római Birodalomban sok követője volt a kereszténységnek. Mivel a rómaiaknak írta a könyvet, elképzelhető, hogy mellőzte magát a messiási gondolatkört, hiszen nemcsak zsidó-római háború volt, hanem keresztényüldözés is, így szűkszavúságának ez lehetett az oka. A keresztelő Jánosról írt részben sem tért ki arra a kapcsolatra, amely Jánost a messiási eszmével összeköti. Továbbá a három nagy zsidó pártot is filozófiai szektának tünteti fel, hogy közelebb hozza a görög és római olvasókhoz. Igaz ugyan, hogy Jézus görögöket nem térített, de a könyv megírása idején már szép számmal voltak görögök a keresztények között. Az hogy bölcs embernek, csodatevőnek, emberszeretőnek írja, ez nyílván egy keresztény másolónak igen kevés lehetett Jézussal kapcsolatban, ezért az a rész, ahol az áll, hogy Ő volt a Krisztus betoldás, de ez nem jelenti azt, hogy az egész rész az lenne, így Órigenész problémafelvetése is megoldódik. A természetes beszámolót a III. században változtatták meg, mivel Eusebius a IV. században, már az általunk ismert szöveget mutatja be. Origenész, aki a harmadik század elején élt egyáltalán nem idézi, ennek oka az lehet, hogy keresztény szemszögből Josephus Flavius eredeti Jézus-i beszámolója nem volt érdekes.Megtaláltak azonban egy régi kéziratot, amelynek Agapisz a neve, ez egy arab nyelvű világtörténelem az i.sz. X. századból. Ez mű idézi Josephus Flaviust A zsidók története című művéből nagy valószínűséggel, a hiteles szöveggel, íme:„Élt abban az időben egy bölcs ember, akit Jézusnak hívtak. Egész élete kifogástalan volt, erényes cselekedeteiről volt híres, és a zsidók, valamint más népek közül sok ember a tanítványa lett. Pilátus keresztre feszítésre és halálra ítélte. De akik a tanítványai lettek, nem tagadták meg tanításait. Azt mesélték, hogy mesterük keresztre feszítése után három nappal megjelent nekik. Ők úgy vélik, hogy Ő volt a Messiás, akiről a próféták csodás dolgokat jövendöltek.” (Idézi Kubalov: Igssus nyomában, Interpress Magazin)A szövegrészlet ebben a változatban teljesen elfogadható Flaviusnak. A végeredmény tehát, hogy bár a keresztények beleírtak Flavius művébe, aminek a következménye az lett, hogy megkérdőjelezheti az utókor Flavius tudósításának a hitelességét, ám mégiscsak találhatunk történeti forrást nem keresztény műből, amely egybehangzóan a Talmuddal azt állítja, hogy Jézus létezett.

2. Nem Názáretről van szó, hanem nazareus, azaz nazír. A tábla felírata INRI

Iesus Nazareus Rex Iudema

A názáreti vonal, téves fordításokból származik, mindez nem jelenti azt itt sem, hogy ne létezett volna Jézus.

Bejegyzés: JÉZUS MISZTÉRIUMA - Második rész - A HIÁNYZÓ EMBER

Silverman 2010.11.29. 12:42:26

1. A pütagóreusoknál, említést érdemelne, hogy az esszénus közösségek, több jelentős dolgot átvettek, a nők egyenjogúsága, az áldozatok elutasítása,a nőtlenség, és az ozirisz misztériumot transzfolmálva, ami a keresztény vallás alapja lett krisztus misztériumban, kiegészülve a zsidő hagyományokkal.

Bejegyzés: JÉZUS MISZTÉRIUMA - első rész

Silverman 2010.11.29. 11:11:44

1. A Talmudban szintén megtalálható az az adat, hogy peszáh előestéjén végezték ki Jézust, így ez megegyezik az evangéliummal.

2. A John Ryland papirusz tudomásom szerint nem i.sz. 150-160, hanem i.sz. 110-körüli időkből való.
MIlyen forrásból vetted az adatokat?

3. A Márk evangélium három részlete egyezik a qumráni irattöredékkekekkl, s ezek i.sz. 50-re tehetőek, tehát igenis van támpont a keletkezésre. A hely pedig Palesztina, mivel az özvegyasszony két fillérje (latinizmus)olyan pénz amit, csak Heródes területén használtak. Azért mert Rómába száz után jut el, attól még másutt létezett.

4. Hol ír Euzébiusz Papiszról?
Idézet, könyv, hely?

5. A Tübingeni professzorok a XVIII. században nem ismerték a Ryland papiruszt, ezért a János evangélium késői keletkezéséről valott nézeteik, ma már nem érvényesek.

6. Albert Schweitzer idézettel kapcsolatban: Nem azt állította, hogy a történeti Jézus nem létezett, hanem, hogy a hit krisztusa nem létezett, és azt, hogy a történeti Jézus pontos történetét nem lehet összerakni pontosan. Ez azért fontos,mert a te általad írt szöveg úgy is érthető, hogy a történeti Jézus nem létezett.

7. Az esszénus kérdéssel kapcsolatban: Sokkal több a mellette szoló érv, mint az ellne. Az első, hogy Péter kivételével nőtlenek voltak, maga Jézus is, továbbá a templomi bűnért való áldozat egységes elutasítása, a tisztító vízfürdő használata. Továbbá a férfi a korsót visz a fején, ezt csak az esszénusok csinálták, mivel ezt amúgy csak a nők végezték.

8. Jövendölések: Az igazság sokkal árnyaltabb, mivel a jövendöléseknél, csak az egyik csoport az, ahol eseményt faragnak a jövendölésből, a másik csoportba az eseményekhez keresnek ószövetségi hivatkozást. Mai kutatók nem vonják kétségbe Jézus létezését. A legendáknak van magjuk, a lényeg az eredeti mondások, azaz mag kihámozása a szerkesztésekből.

üdv.
Silverman

Bejegyzés: JÉZUS MISZTÉRIUMA - Harmadik rész - Újtestamentum